Vagy netán szakadék?
Ezt agyaltam legutóbb elalvás előtt. Most bezzeg nem jut eszembe semmi. Az egész gondolat elveszett, maradt a cím, az első szó, és a kép...
Talán a szakadékot volt hivatott jelenteni az elmúlt én, és a mostani én között...
Vagy mint kanyon: egyik part, másik part, közte gyönyörű szép folyó... Mintegy ez eltelt idő jelentőségét és szépségét jelezve...
Nem tudom már. Elaludtam miután felötlött bennem a gondolat, és ennyi ami megmaradt. Találgatások...
Mindenesetre most nem könnyű. A kanyon / szakadék másik oldalán. Visszanézve: mélység. Előre nézve: végtelen pusztaság, ismeretlen vidékek, csupasz síkság, kopár vidék, úttalan utak, homály, bizonytalan jövő... És félelem, az ismeretlentől... Félelmemben legszívesebben hátrafordulnék, és a mélybe vetném magam, vissza a mélységbe, ahonnan jöttem, de az a biztos halál... Biztos halál, de az elmúlt idők gyönyörűsége, csodája... Ó, ha azt újra élhetném... De nem.
Nincs más választás, csak előre, haladva az ismeretlenbe, jöjjön aminek jönnie kell, jöjjön a kopár vidék, és a szenvedés...
Nélküle...
:"(
VálaszTörlésW ügynök most hullajt rengeteg könnyet, saját szavait olvasva... Így tér nyugovóra...
És még egy vers eszébe jut W ügynönknek. Bár ez is csak sebeit tépi fel... Leírja, de lelkének könnyebb nem lesz tőle.. Íme:
VálaszTörlésSötét szobában
Egyedül, nincs velem Ő...
Abban bízok, gyorsan
Álom szememre jő
És nem álmodok többé Róla...