Namármost, szombat esti házavató, üveg jagerezős, majd Gödörbe történő belógásos boroskólázós Dj. Bencézős hajnalba átforduló este után hazafelé ballagva füldugó bedug zene be.
Magával ragadott egy örvény aminek hatását még ma is érzem...
Őszintén szólva nem kellett volna,nem volt rá szükségem, nem jó, depressziós etc. de ez van.
Még aznap sikerült postolnom csodás és igencsak népszerű közösségi oldal,
egyik kevésbé népszerű csoportjába egy kis szösszenetet, nesztek:
Lehet remegni az idegtől.....a magánytól. talán segít, de neeem, neeeem és harmadszor is nem.....bazdmeg
Erő, tudás, hatalom, keménység, semmit nem ér, ha hideg vagy, és mások melegségre vágynak, de nem veszik a fáradságot, vagy éppen várják csak hiába, hogy megnyílj, várnak a mélybe látás csodájára,meglássák a vágyat, a kísértést, a szenvedélyt...
Tudom az én hibám, ki kéne mutatni, de......a vágy, hogy valaki végre melegítse az oldalad, hogy reggel felébredve egy mosolygó arcot láss, nem adatik meg, azért el kéne dönteni végre, hogy igen Ő kell vagy Ő kell, ezek után dolgozni érte....bizonytalanság, töketlenség, ez a végzet.
(naszóval én is most olvastam el azóta előszőr, féltem tőle, hogy amint elolvasom nyomom is a delete gombot, hááát majdnem, de inkább felvállalom,
Miért? Mert akkor ott ezek tiszta érzések voltak, ezeket gondoltam, attól, hogy most másképpen látom a dologokat ott az volt az én kis személyes valóságom, ami azóta is bennem van, so EZ)
Ja és hogy mi váltotta ki?
Hát ez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése