Mementó
Nyelv: latin
jelentős v. súlyos dologra, eseményre emlékeztető jel (a. m. emlékezz!)
Pár hete eszembe jutott, hogy kéne írnom, még egy utolsó mementót.
Tavaly írtam:
- Kisfiam amíg nem barátkozol meg a saját faszságatiddal nem tanulod meg a saját károdon mit szabad és mit nem és a legfontosabb nem ismered meg saját magad, saját vágyaid, akkor bizony bukod őket, nem teljesülnek és nem jössz rá, hogy ez hülyeség volt, addig bizony nem lesz stabil párkapcsolatod, hiába vágysz rá már 14 éve...
Nos: idén igazság szerint a már nem a görcsös vergődés, hanem a kivárás játszik.
Hogy mi történt az elmúlt egy évben....
Az alap kérdés mégis miért?
Nem is igazán terveztem semmit, csak gondoltam illő megemlékezni sorsfordító dolgokról,
ám legyen megjátsszuk lássuk miben változott ez a post az elmúlt évben.
Nem igazán érzek kedvet ömlengős elemzésre az elmúlt évről....
/ez nem változott/
Röviden tömören, még több dolgot megtapasztaltam az úgynevezett vágyak közül,
és arra jutottam, hogy ez így, már pont sok, eleje jó volt, végéből többet perpill nem kérek.
kezdenek kialakulni az elképzelések, hogy nem csak bele bumm a nagyvilágba éljek, hanem néminemű tudatosságot is vigyek a dolgok mögé.
Hmmm, hogy hogy érzem magam?
nincs az a lelki mélység mint egy éve, sikeresek irtottak belőle, most perpill nem érzem, talán a nyűglődés hiánya?
Nem.... dehogy, a nyűglődés az folytonos, rájöttem lételemem, valami problémát találnom kell az aktuális helyzetben amin agyalhatok, ez nem feltétlenül rossz, csak általában nem jó.
Szval egy kis fejlődéstörténet,
Legjelentősebb dolog:
Nagyon kedves ismerősömnek, 2 üveg bornak, 4 órás beszélgetésnek, egy doboz ciginek köszönhetően még tavaly október tájékán elhatároztam magam egy nagy lépésre, ami januárra meg is valósult.
Felnyitottam a sebtében összezárt, azóta gennyes váladékot eregető lelki sebem, és hagyom szépen tisztán összeforrni.
Magyarul kiteregettem a lapjaim, majd angolosan felálltam az asztaltól és elsétáltam a dolgomra.
Mivel tisztában voltam a már réges-rég veszett helyzettel, sok idő után sikerült is elfogadni, nem kapaszkodtam az asztal sarkába, utólag nem is értem mi tartott ennyi ideig.
Na ennek hatása rám nézve: felszabadultság.
Kellett az az idő, hogy elszakadjak, ennyi, most már el tudtam engedni a múltat,
nem csak elzárni valami erős sötét dobozba valahol mélyen az agyam hátuljában.
Sőt ami a legfurább, hogy az azóta rám törő problémákról baromi szívesen meghallgatnám az egész Mementó sorozat kiváltójának véleményét....ijesztő, és egyben megnyugtató is. NA!
Naná, hogy ahogy ledobtam ezt a terhet, kapásból találtam egy másikat, aztán egy harmadikat és így tovább.
Rájöttem, hogy képes vagyok egyikről átfókuszáljak a másikra,
és az elsőt szépen belevágom valamiféle lelki hátizsákba, ellesz az ott egy darabig, majd úgy is előmászik.
Ez számomra pozitív felfedezés volt.
Most már csak olyant kéne találni akire tudok fókuszálni és nem problémaként jelenik meg.
Esetleg lehet megint velem van a baj, és én veszem problémának azt ami amúgy nem is probléma.
Innentől rövidre fogom:
Lényeg a lényeg:semmit nem csinálnék másképp az elmúlt 3-3.5 évben, sajnos makacsságom és félelmeim árát meg kellett fizetnem, de legalább a gerinc AZ még talán megvan ott ahova való, még ha néha picit fáj is.
Lófaszt, rengeteg mindent máshogy csinálnék, lehet pofán is vernék néhány embert, másokat meg elküldenék melegebb éghajlatra. Tény: önzőbb lettem, de szerintem nem annyira, hogy csak magamra gondoljak, sőt, még így is túl sokat törődök olyanokkal akik nem érdemlik meg.
Szebb, okosabb, bölcsebb, továbbra sem lettem, hogy még mi nem lettem megint sorolhatnám oldalakon keresztül,
Hát már megint mi lettem?
mindenki jól meglepődik...tapsvihar
TAPASZTALTABB.
Ezek ellenére igen is szükségem volt-van-lesz támogatásra, már megállok mankók nélkül, picit még néha megbotlok, de kösz kösz, ha elesnék fel tudok állni, max utána támaszkodom valakire picit.
ÉS ha éppen nincs ott senki akkor meg jöhet az ellenállás, ami ugyebár sokszor segített felállni.
amúgy most nem is kéne, de pont ma jött elő újra és eszembe jutott amikor fél napon át hallgattam,
továbbra is megijedek, ha valakinél kint látom facebookon, mert tudom, hogy az a személy bajban érzi magát és erőt keres.
Muse-Resistance
Ez igencsak rövid lett, és elég sekélyes, de így a 3. rész után már nem is szándékozom folytatni a sorozatot.
Nyelv: latin
jelentős v. súlyos dologra, eseményre emlékeztető jel (a. m. emlékezz!)
Pár hete eszembe jutott, hogy kéne írnom, még egy utolsó mementót.
Tavaly írtam:
- Kisfiam amíg nem barátkozol meg a saját faszságatiddal nem tanulod meg a saját károdon mit szabad és mit nem és a legfontosabb nem ismered meg saját magad, saját vágyaid, akkor bizony bukod őket, nem teljesülnek és nem jössz rá, hogy ez hülyeség volt, addig bizony nem lesz stabil párkapcsolatod, hiába vágysz rá már 14 éve...
Nos: idén igazság szerint a már nem a görcsös vergődés, hanem a kivárás játszik.
Hogy mi történt az elmúlt egy évben....
Az alap kérdés mégis miért?
Nem is igazán terveztem semmit, csak gondoltam illő megemlékezni sorsfordító dolgokról,
ám legyen megjátsszuk lássuk miben változott ez a post az elmúlt évben.
Nem igazán érzek kedvet ömlengős elemzésre az elmúlt évről....
/ez nem változott/
Röviden tömören, még több dolgot megtapasztaltam az úgynevezett vágyak közül,
és arra jutottam, hogy ez így, már pont sok, eleje jó volt, végéből többet perpill nem kérek.
kezdenek kialakulni az elképzelések, hogy nem csak bele bumm a nagyvilágba éljek, hanem néminemű tudatosságot is vigyek a dolgok mögé.
Hmmm, hogy hogy érzem magam?
nincs az a lelki mélység mint egy éve, sikeresek irtottak belőle, most perpill nem érzem, talán a nyűglődés hiánya?
Nem.... dehogy, a nyűglődés az folytonos, rájöttem lételemem, valami problémát találnom kell az aktuális helyzetben amin agyalhatok, ez nem feltétlenül rossz, csak általában nem jó.
Szval egy kis fejlődéstörténet,
Legjelentősebb dolog:
Nagyon kedves ismerősömnek, 2 üveg bornak, 4 órás beszélgetésnek, egy doboz ciginek köszönhetően még tavaly október tájékán elhatároztam magam egy nagy lépésre, ami januárra meg is valósult.
Felnyitottam a sebtében összezárt, azóta gennyes váladékot eregető lelki sebem, és hagyom szépen tisztán összeforrni.
Magyarul kiteregettem a lapjaim, majd angolosan felálltam az asztaltól és elsétáltam a dolgomra.
Mivel tisztában voltam a már réges-rég veszett helyzettel, sok idő után sikerült is elfogadni, nem kapaszkodtam az asztal sarkába, utólag nem is értem mi tartott ennyi ideig.
Na ennek hatása rám nézve: felszabadultság.
Kellett az az idő, hogy elszakadjak, ennyi, most már el tudtam engedni a múltat,
nem csak elzárni valami erős sötét dobozba valahol mélyen az agyam hátuljában.
Sőt ami a legfurább, hogy az azóta rám törő problémákról baromi szívesen meghallgatnám az egész Mementó sorozat kiváltójának véleményét....ijesztő, és egyben megnyugtató is. NA!
Naná, hogy ahogy ledobtam ezt a terhet, kapásból találtam egy másikat, aztán egy harmadikat és így tovább.
Rájöttem, hogy képes vagyok egyikről átfókuszáljak a másikra,
és az elsőt szépen belevágom valamiféle lelki hátizsákba, ellesz az ott egy darabig, majd úgy is előmászik.
Ez számomra pozitív felfedezés volt.
Most már csak olyant kéne találni akire tudok fókuszálni és nem problémaként jelenik meg.
Esetleg lehet megint velem van a baj, és én veszem problémának azt ami amúgy nem is probléma.
Innentől rövidre fogom:
Lényeg a lényeg:
Lófaszt, rengeteg mindent máshogy csinálnék, lehet pofán is vernék néhány embert, másokat meg elküldenék melegebb éghajlatra. Tény: önzőbb lettem, de szerintem nem annyira, hogy csak magamra gondoljak, sőt, még így is túl sokat törődök olyanokkal akik nem érdemlik meg.
Szebb, okosabb, bölcsebb, továbbra sem lettem, hogy még mi nem lettem megint sorolhatnám oldalakon keresztül,
Hát már megint mi lettem?
mindenki jól meglepődik...tapsvihar
TAPASZTALTABB.
Ezek ellenére igen is szükségem volt-van-lesz támogatásra, már megállok mankók nélkül, picit még néha megbotlok, de kösz kösz, ha elesnék fel tudok állni, max utána támaszkodom valakire picit.
ÉS ha éppen nincs ott senki akkor meg jöhet az ellenállás, ami ugyebár sokszor segített felállni.
amúgy most nem is kéne, de pont ma jött elő újra és eszembe jutott amikor fél napon át hallgattam,
továbbra is megijedek, ha valakinél kint látom facebookon, mert tudom, hogy az a személy bajban érzi magát és erőt keres.
Muse-Resistance
Ez igencsak rövid lett, és elég sekélyes, de így a 3. rész után már nem is szándékozom folytatni a sorozatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése