A kezdetek...

Volt nekem egy "kedvenc" tárgyam a Zegyetemen. Ötödszörre sikerült is megcsinálnom végül. De nem is ez a lényeg, hanem az adott tárgy legelső órai slide-jából kivágott következő részlet:

Az rendben van, hogy Maxwell egyenletek. Axiómák, melyek leírják az elektromos és mágneses (röviden: elektromágneses) terek viselkedését. A fény ugyebár kettős természetű: részecske (fotonok) vagy hullám (elektromágneses hullám). Tehát ha innen közelítjük, Maxwell-egyenletek nélkül, pontosabban az azok által leírt törvények nélkül nincs ugyebár fény? Elegendő volt lefektetni a szabályokat a kezdetekkor, a fény meg csak úgy jött magától, mintegy következményként?

Másik érdekes kérdés a "teremtés" kapcsán: miért vannak szúnyogok? Vagy a paraziták? Semmi értelmük nincsen... Azon kívül hogy táplálékot nyújtanak az őket megevő élőlényeknek, és emellett megkeserítik számos más élőlény életét... De az őket megevők meg táplálkozhatnak mással is. Akkor meg miért?

Itt is hasonló lehet a "válasz": megteremtődőtt maga az evlolúció, amely aztán az egyedfejlődés során kitermelte a sok-sok életképes létformát, így a szúnyogot is.

Ha már itt tartunk: élet? Tudatos tervezés, vagy puszta véletlenek sorozata, melyek valószínűsége ugyan nagyon kicsi, de a lehetséges élőhelyek igen nagy száma lehetővé teszi, hogy ez az igen kis valószínűségű eseménysorozat, melynek a végeredménye "élet", azon túl is "értelmes élet" kialakuljon?

Mi a helyzet az alkotással? Valami új létrehozása, ami addig még nem volt... Ilyenkor az ember maga is "teremtősdit" játszik. Kell hozzá elszántság, kemény munka, sok-sok ötlet, szikra, ami ki tudja honnan jön, egyszercsak bevillan az ember agyába... Lehet, hogy maga a "teremtés" azáltal folytatódhat, hogy a piciny szikrányi ötletek bevillanak? Vagyis nem fejeződött be a Maxwell-egyenletek által leírt természeti törvények lefektetésével... És amikor végre működik, amikor elkészül, az ember örömet és boldogságot érez.

És talán a legszebb pillanat az életben: egy új élet születése. Az anyaság. Ez is a teremtés része, és itt van köztünk folyamatosan, hiszen élünk, és életünk valahol elkezdődött...

Képes lesz-e az ember egyszer megérteni az egész világegyetemet? Elég-e ehhez a természet törvényeinek matematikai formulákba sürítése (és persze az odavágó matematikai elméletek fáradságos munkával, olykor szenvedéssel történő elsajátítása)? Ha csak matematikát használunk, szerintem a válasz egyértelműen NEM: lásd Gödel nemteljességi tétele, valamint eldönthetetlen problémák létezése.

Akkor mi? Mivel magyarázzuk az ismeretlent, ha akármilyen axiomatius rendszert is fektetünk le, leszek állítások, melyeket sem bizonyítani, sem cáfolni nem leszünk képesek...

Szóval a "Mondá az Úr" után természetesen jöhettek a Maxwell-egyenletek, de volt ott még más is, aminek véleményem szerint sosem lesz olyan formális leírása, mint a Maxwell-egyenleteknek.