Kérdem én, a mai valóságban a jámborság erény-e vagy a múltból megmaradt csökevény…lelki gyengeség, az akarat hiánya?
Tisztelendő-e a törtető, aki mindenen és mindenkin átgázolva érvényesíti akaratát/érdekeit, módszerek tekintetében nem választjuk el, a szemből támadót/letiprót a sekélyesen ismert, de idealizált és mézesmázosan mosolygó hátulról hálót szövőtől/kést döfőtől.
Tisztelhető-e az aki önön akaratát, valamiféle belátásból, mondjuk a nagyobb cél érdekében, vagy a jövőbe vetett hit miatt, hagyja eltiporni, elveszni mások akarata mögött/alatt.
Van-e a jámbor embereknek érvényesülése ebben a világban, vagy esetleg az élet farkasai mosollyal az arcukkal átgázolnak rajtuk, mivel nekik lényegtelenek a jámborok kik kevesebb akarattal rendelkeznek, valamiféle általa se teljesen értett bizalom és naivitás miatt.
Tudja-e a „farkas”, hogy mit csinál, vagy számára ez természetes életforma,
a jámbor a gyenge az életre alkalmatlan?
Erős-e a jámbor és gyenge a törtető?
Kövessük az evolúciót, ez esetben milyen lesz a jövő, a törtetők jövője….
Érdekes felvetés. Sajnos az evolúció úgy működik, hogy az életképesebb, erősebb egyed fogja továbbadni génjeit. Ez állati viselkedés.
VálaszTörlésAz ember azonban nem állat. De akkor felmerül a kérdés: mitől ember egy ember? Mi különbözteti meg az embert az állattól? Mi kell ahhoz, hogy állat helyett ember legyen valaki?
Érzelmek? Állatainknak is van, egy kutyus is lehet szomorú, egy jegesmedve is lehet vidám.
Intelligencia? Azt sem tudjuk, hogyan definiáljuk... Racionális viselkedés? Akkor az ember nem feltétlenül intelligens. A törtető ember a maga módján racionális, de nem szívesen illetném az intelligens jelzővel...
Akkor mitől?
Viselkedés: úgy, hogy ne tegyél kárt senki másban, és magadban sem.
Áldozat: azért, hogy a másiknak jobb legyen, meg kell tenni olyat, amitől neked rosszabb lesz. Lemondással jár. (Vö. jó cselekedet: ott a másiknak jobb lesz, neked nem lesz rosszabb)
Az ember attól lesz ember, hogy jobbá teszi a világot, kezdve a saját kis környezetével.
Hit.
Nem keverendő össze a vallásossággal. Ha jobban belegondolok, éppen ellenkezik az evolúció által megkövetelt értékrenddel. A törtető csak a maga célját látja, csak az lebeg a szeme előtt cselekedetei során. A hívő magasabb célok érdekében cselekszik, félre tudja tenni, el tudja viselni a mindennapok megpróbáltatásait, és tudatosan munkálkodik saját és mások életének jobbá tétele érdekében. Elfogadja a helyzetét. Szerencsére ez nem evolúció kérdése, inkább egyéni meggyőződés, és döntés.
Viszont: az evolúció inkább alakítja a társadalmi környezetünket. Azt a környezetet, amibe majd a jövő emberének élnie kell. Ez azt jelenti, hogy nehezebb lesz embernek maradni. Az evolúció ellentmond az emberségnek. Jó, mi?
Végül, hogy legyek már egy picit rosszmájú is: ha pl fellöknek, vagy belémrúgnak, én mindig arra gondolok, hogy az illető úgyis pokolra jut. Ez valahogy feldob ott abban a pillanatban :)
Más a jámborság és a tutyimutyiság.
VálaszTörlésHa vannak eszközeid -pénz, kapcsolatok- és barátaid, akkor könnyebben vagy jámbor.
Mert nem kell pankrációt játszani, hogy felférj a buszra: hívsz taxit, vagy mész kocsival.
Vagy jámboran elnézheted mások idegesítő dolgait, mert úgysem velük érintkezed napi x órában.
Leszarhatod a "faszkalapokat" és "hülyepicsákat" is, mert minek idegeskedni. Nem ők a barátaid, kollégáid, rokonaid. Jönnek-mennek, nem lényeg.
Ha jó pozícióban vagy, akkor a jámborság és/vagy kedélyes nyugodtság megadatik.
De az állatvilágban talán fajon belül kiegyensúlyozottabbak a dolgok, mint az embereknél. Ha nem más fajok, akkor más egyedek rivalizálnak.
A bálna leszarhatná, mert geci nagy. De azért csak meg-meg eszik őket, pl az orkák. Az orka leszarhatná, ha nem lenne korlátos a kaja és sok az orka. Vagy hasonló más ragadozók.
Vagy az oroszlán is lehetne jámbor. De jönne a hiéna, keselyű és megenné a kajáját. Vagy ha azok nem, akkor a másik oroszlán.
Nem teheti meg, hogy lemegy a henteshez venni másikat, mert van rá pénze. :-) Nem eszik, nem tud úgy futni, kevesebb prédát ejt el...még kevésbé tud vadászni...éhen pusztul
Szerintem ez egy olyan luxuscikk, ami akkor elérhető, ha az életben maradás már biztosított.
Ohó, de akkor már nem jó ez a hús, akkor már nekem kagylót kell ennem minden pénteken. Nem járok a régi kocsival,kell egy új. Nagyobbat, jobbat többet kell szereznem.
A fene belétek amúgy :-) azért nem alszok el időben mert érdekeseket dobtok fel:-)
Ja, megvan. Olyan ez, minthogy kezet mosol-e piszoár használata után.
A: a sajátomat fogtam, attól mi bajom lenne?
B: én nem szeretném az olyan kilincseket fogni, gombokat nyomni, amit más azután fogott/nyomott meg, hogy a pöcsét rázta le. Mert a saját az csak neki OK. Mindenki másnak váá bazzeg. Ezért megmosom én is.
Ez a kétféle -nekem mi jó, másnak mi jó- megközelítés sok helyen hasonlóan megvan.
Amíg az egyik sok a másikhoz képest, a másik szívni fog.
Jámborság nem egyenlő kedélyes nyugodtság. És szerintem nem is azt jelenti, hogy ha jó pozícióban vagy, akkor függetlenedni tudsz a mások viselkedésétől / cselekedeteitől.
VálaszTörlésInkább azt, hogy amikor benne vagy a tülekedésben, akkor képes vagy-e arra, hogy átengedd a pozíciódat annak érdekében, hogy a másiknak legyen jobb. Ha már pozícióban vagy, oda már minek jámbornak lenni?
Szerintem. Azt elfelejtettem odaírni a végére.
VálaszTörlésAzt írtam, hogy akkor könnyebb. Hoppá:
"Ha jó pozícióban vagy, akkor a jámborság és/vagy kedélyes nyugodtság megadatik." Nem figyeltem, mit írok. Ez így nem igaz, csak amit gondoltam mellé, azt nem írtam le mellé.
Szal' attól nem jön, de nem is feltétele. De könnyebb -ahogy én látom a világot-
Meg, ki-hogy értelmezi azt, hogy jó pozíció. Én itt nem valami überhatalomra gondoltam, hanem egy, -sajnos nem átlagos- jó életszínvonalra. Hogy úgy mondjam, ha a tested és a lelked is jóllakott.
A jámbor viselkedésmódba kellene kapcsolni mindenkinek, ha nem áll fenn speciális helyzet.
De még rövidebben: Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak. Azt kész.
Pl. ha a 20 perces sorban állás után az éppen megérkező valaki előreúszik a tömegben, mint a lazac és ő le tud ülni én meg nem, akkor én azt mondom, igen is a fene a pofájába. De akkor se fogom föllökni. Vagy ha megkér előre is engedem.
Egyszer egy csaj tolakodott és a fickó ugyanúgy visszalökdöste, mint ahogy a csaj lökte őt. Erre a lány kiverte a balhét, hogy milyen dolog egy lányt lökdösni és mit képzel. Néhány kívülálló is védelmébe vette. A fickóra meg furán néztek. Furcsa igazságérzete van néhányaknak.
Hogyhogy, oda már minek jámbornak lenni? Sejtem ám, hogy mire gondolsz. Hogy akkor nem nagy kunszt lemondani dolgokról. De a kimenete ugyanaz, csak más az indíttatás.
Van akit nemhogy jámborrá tesz, ha "jó pozícióba" kerül, de pont fordítva. Hangosabb, ingerlékenyebb lesz -dölyfös-, mert hogy ő valaki, van valamije, akármi kis szarságért kiveri a balhét. Vagy ha nem, akkor lekezelően beszél az adott helyzetről később.
Nincs több időm.
Uff.