2010. nov. 27.
2010. nov. 25.
Ön most engem szopat?!
Theeeeese are the daaaays of our lives..pututu-dumm, pututu-dummm
Áááá! Nneeee! De! :-D
A: Kérem X. ügynök, javítsa ki a Teta paramétert, nem vagyunk vele elégedettek, túl zajos!
X: Rendeben, A.
X: 3 napot elcsesz a Teta paraméter javításával, sikertelenül.
és a 3. napon, mikor semmi tanács nem segített és az őrület közelít sebeslábú lován...
X: Á Y, segíts már ebben! Megmértem és nem javul.
Y: Mivel mérted?
X: bla bla bla
Y: Ja, úgy nem jó. Gyere, nekem van műszerem hozzá!
X+Y: megmérik
X: de hát ez jó! Nem is rossz! :-D
X: Kedves A, a paraméter módosítás nélkül is ennyi és ennyi. Csak másként kell mérni, a hozzáértők szerint...
A: Kedves X, na így már sokkal jobban néz ki.
X: (WWWWWTTTTTTFFFFF ???!!!!)
-történetük azzal kezdődött, hogy A szerint a szóban forgó paraméter nem kielégítő, megmérték-
Óóó, információóó, milyen jó-óóó. Kalózha-jó.
Uram, maga 2300g, hízzon már meg!
Na jóvan, jóvan.
....
hmmmm
nyyyyy
..gluppp...nem megy
Ja baszd meg, hát ha a levélmérlegen méredzkedtek....
A hiba megszűnt, személymérlegen mérve 70 kiló vagyok!
Na, így már mindjárt sokkal jobb!
Ne bízz a görögben, ha ajándékot hoz is!
Aztán meg hallgass zenét, hogy kimenjen az agyfasz:
Áááá! Nneeee! De! :-D
A: Kérem X. ügynök, javítsa ki a Teta paramétert, nem vagyunk vele elégedettek, túl zajos!
X: Rendeben, A.
X: 3 napot elcsesz a Teta paraméter javításával, sikertelenül.
és a 3. napon, mikor semmi tanács nem segített és az őrület közelít sebeslábú lován...
X: Á Y, segíts már ebben! Megmértem és nem javul.
Y: Mivel mérted?
X: bla bla bla
Y: Ja, úgy nem jó. Gyere, nekem van műszerem hozzá!
X+Y: megmérik
X: de hát ez jó! Nem is rossz! :-D
X: Kedves A, a paraméter módosítás nélkül is ennyi és ennyi. Csak másként kell mérni, a hozzáértők szerint...
A: Kedves X, na így már sokkal jobban néz ki.
X: (WWWWWTTTTTTFFFFF ???!!!!)
-történetük azzal kezdődött, hogy A szerint a szóban forgó paraméter nem kielégítő, megmérték-
Óóó, információóó, milyen jó-óóó. Kalózha-jó.
Uram, maga 2300g, hízzon már meg!
Na jóvan, jóvan.
....
hmmmm
nyyyyy
..gluppp...nem megy
Ja baszd meg, hát ha a levélmérlegen méredzkedtek....
A hiba megszűnt, személymérlegen mérve 70 kiló vagyok!
Na, így már mindjárt sokkal jobb!
Ne bízz a görögben, ha ajándékot hoz is!
Aztán meg hallgass zenét, hogy kimenjen az agyfasz:
2010. nov. 24.
2010. nov. 23.
sávguyngeM
Régóta nem sétáltam. Ami azt illeti, már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára. Természetesen nem arra gondolok, hogy valaki leugrik a helyi közértbe vagy elgyalogol a villamosig, hanem azokra a hosszú, esti, céltalan sétákra, amikor csak egy dologra vágysz: kiszellőztetni a fejed, nem gondolni semmire, csak... menni.
Dühös voltam mindenre, mindenkire, dühös voltam Rá, de legfőképp magamra. Keringtek bennem az érzések, nem tudtam tisztán gondolkodni. Fogalmam sem volt, hova tovább, nem mertem belegondolni, mi lesz holnap, vagy mi lesz egy hét, egy hónap, évek múlva - féltem.
Dühös voltam mindenre, mindenkire, dühös voltam Rá, de legfőképp magamra. Keringtek bennem az érzések, nem tudtam tisztán gondolkodni. Fogalmam sem volt, hova tovább, nem mertem belegondolni, mi lesz holnap, vagy mi lesz egy hét, egy hónap, évek múlva - féltem.
Világ életemben szerettem azokat a zenéket, amelyek képesek voltak olyan erős - legyen az boldog, szomorú, kétségbeesett, extatikus vagy bármilyen - érzéseket előcsalni, hogy libabőrös lettél tőle. Hangulatomhoz illően kiválasztottam hát a zenét amit feltöltöttem az iPod-omra, aztán maximum hangerőn elkezdtem az Andrássy felé venni az irányt.
Elképesztő látványt tud nyújtani éjszaka a fényeivel a város. Ahogy az elhaladó autók fényszórói egybemosódnak, ritmusosan indulnak és állnak meg a lámpáknál, egymást folyamatosan váltva emberekkel, kik tempósan lépkednek céljaik fele; fantasztikus kis mikroverzum ez.
2010. nov. 22.
Zuhatag
Csupán néhány szó...
Csupán egy fél mondat...
Melyekben igazság lakozik
Lélektől lélekig hatol.
Megérkezvén hatalmas Robaj...
A Föld beleremeg
Rázkódik az egész világ...
Belső világom.
A sziklák teteje leomlik
A víz átszakad
Dübörög a táj...
Ahogy zúdul a mélybe.
Tiszta mint Kristály.
Átmossa lelkemet
Csilingelve zúdul át rajtam
Frissítő, hideg...
Ahogy zúdul
Mint szívből kipattant könnyek
Mint megrengető felismerés
Mintha elragadna a Teremtő...
Tisztára mossa szívemet
Tisztára mossa sebeimet
Elmossa régi fájdalmat
Csillogó Szivárványt hagy.
Szivárvány tövében
Lelkem kincse ragyog
Kristálytiszta víz sodrásában
Gyémántként csillog...
Ezt teszik a szavak
Melyek igazak
Ezt teszik a szavak
Melyek lélektől lélekig hatolnak...
2010. nov. 18.
2010. nov. 17.
S zak a dás
Volt egy élet…
Nyugodt volt…
Egész volt, nem teljes, de jó:
„Az élet folyama! Kényelmes kézzel fogható, meghatározott, stabil, egy irányba haladó”
...gondolta, de nem tudta, hogy igazából meleg kis pocsolya az övé.
Egyiknek ez nem volt elég…teljes akart lenni, nem pusztán egész.
Így kinyílt a világ felé, felRagyogott és a világ befogadta, és elindult a bizonytalanba.
Másik felébredt, szakadtak a kötelékek, hiába kapaszkodott, vetítette a teljesség illuzióját, elkésett már nem kellett….volt jobb, egy Halovány.
Pattanás...néma csönd, fájdalom....
Csatt.
Patt.
Csatt.
RECCS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! KÍN!!!
SZAKADÁS, zuhanás…
sötétség…mélység…gödör...
Végtelennek tűnő percek, zokogás.
Madj egyszer csak:
Halvány fényfoltok valahol magasan.
Hívták.
- Vár a Világ!
Az egyik felé fordult, mosolygott.
- Gyere szállj velem.
És repültek
-Látod így kell.
Mosolygott és felRagyogott.
-Próbáld meg egyedül, menni fog.
És elengedte,
-Nem megy! Gyenge vagyok, kérlek segíts…
De nem segített.
Zuhanás, kapkodás, esés.
Fájt, de ez már csak fájdalom volt, nem kín.
Jöttek, talpra segítették.
- Egyedül kell szárnyalnod, nem foghatjuk a kezed.
Akit valaha Másiknak neveztek,felnézett…
Óóó, hogy szárnyalnak...Ragyognak, olyan szépek, olyan élettel teli mind.
gondolta, de felfigyelt valamire.
A Ragyogók körül megannyi Halovány keringett, mint molyok a lámpa körül.
Várják, hogy a Ragyogók közelétől ők is lángra kapjanak….elszívják a fényüket, belőlük táplálkoznak!
Vámpírok, piócák…élősködők, gondolta,
De jobban megfigyelve rá kellett jönnie, hogy a Ragyogókat ez cseppet sem zavarta.
Én is ilyen lennék?
Magába nézett.
Sötétség, fájdalom, félelem a visszautasítástól, béklyók mindenütt...
ezek nyomják el a mélye lapuló izzást, az önbizalmat, a feltétel nélküliséget, a vágyakat, a robbanni akaró dühöt, a késztetést, hogy több legyen mint Másik.
“NEM! ÉN MÁS VAGYOK….más, de nem jobb. Szeretnék én is szállni, de nem mint Halovány, Ragyogni, fényleni, hatalmas lánggal ÉGNI! Találni egy másikat, egybeolvadni, szétválni és újra egybe, ugyanannyit adni mint kapni, Érezni, élvezni, táplálni a másik fényét, együtt ragyogni. ...Félek mi lesz, ha megpróbálom és nem lobbanok fel, hisz csak a földön járok.”
Egy nap...ragyogni fogunk:
Nyugodt volt…
Egész volt, nem teljes, de jó:
„Az élet folyama! Kényelmes kézzel fogható, meghatározott, stabil, egy irányba haladó”
...gondolta, de nem tudta, hogy igazából meleg kis pocsolya az övé.
Egyiknek ez nem volt elég…teljes akart lenni, nem pusztán egész.
Így kinyílt a világ felé, felRagyogott és a világ befogadta, és elindult a bizonytalanba.
Másik felébredt, szakadtak a kötelékek, hiába kapaszkodott, vetítette a teljesség illuzióját, elkésett már nem kellett….volt jobb, egy Halovány.
Pattanás...néma csönd, fájdalom....
Csatt.
Patt.
Csatt.
RECCS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! KÍN!!!
SZAKADÁS, zuhanás…
sötétség…mélység…gödör...
Végtelennek tűnő percek, zokogás.
Madj egyszer csak:
Halvány fényfoltok valahol magasan.
Hívták.
- Vár a Világ!
Az egyik felé fordult, mosolygott.
- Gyere szállj velem.
És repültek
-Látod így kell.
Mosolygott és felRagyogott.
-Próbáld meg egyedül, menni fog.
És elengedte,
-Nem megy! Gyenge vagyok, kérlek segíts…
De nem segített.
Zuhanás, kapkodás, esés.
Fájt, de ez már csak fájdalom volt, nem kín.
Jöttek, talpra segítették.
- Egyedül kell szárnyalnod, nem foghatjuk a kezed.
Akit valaha Másiknak neveztek,felnézett…
Óóó, hogy szárnyalnak...Ragyognak, olyan szépek, olyan élettel teli mind.
gondolta, de felfigyelt valamire.
A Ragyogók körül megannyi Halovány keringett, mint molyok a lámpa körül.
Várják, hogy a Ragyogók közelétől ők is lángra kapjanak….elszívják a fényüket, belőlük táplálkoznak!
Vámpírok, piócák…élősködők, gondolta,
De jobban megfigyelve rá kellett jönnie, hogy a Ragyogókat ez cseppet sem zavarta.
Én is ilyen lennék?
Magába nézett.
Sötétség, fájdalom, félelem a visszautasítástól, béklyók mindenütt...
ezek nyomják el a mélye lapuló izzást, az önbizalmat, a feltétel nélküliséget, a vágyakat, a robbanni akaró dühöt, a késztetést, hogy több legyen mint Másik.
“NEM! ÉN MÁS VAGYOK….más, de nem jobb. Szeretnék én is szállni, de nem mint Halovány, Ragyogni, fényleni, hatalmas lánggal ÉGNI! Találni egy másikat, egybeolvadni, szétválni és újra egybe, ugyanannyit adni mint kapni, Érezni, élvezni, táplálni a másik fényét, együtt ragyogni. ...Félek mi lesz, ha megpróbálom és nem lobbanok fel, hisz csak a földön járok.”
Egy nap...ragyogni fogunk:
2010. nov. 15.
2010. nov. 13.
2010. nov. 11.
Pusztaság
A Kanyon már messze hátrahagyva.
Emléke csupán távoli folt.
Előre szík, sivár vidék...
Szél koptatta, nap szítta pusztaság.
Lelkem kihajítva.
Földre dobva, felpofozva.
Belém rúgva, eltaposva.
Szívem kitépve, porba vetve...
Olykor vihar támad belül
Élő vihar, holt vihar?
Játék csupán, éber álom?
Messzi tájon tombol.
Szürke valóság.
Magány, üresség.
Álmatlanság.
Srtessz és aggodalom.
Kopár, kietlen vidék.
Száraz pusztaság.
A Kanyon messze hátrahagyva.
Emléke csupán távoli folt.
2010. nov. 8.
2010. nov. 5.
Emlék rém
Visszajön. Állandóan...
Fejbevertem egy hólapáttal.
Felkelt.
Kihajítottam az ablakon.
Visszamászott.
Leöntöttem sósavval.
Feléledt.
Agyonlőttem egy sörétessel.
Megint feléledt.
Megitattam gázolajjal.
Túlélte.
Odakötöztem a vonat elé.
Az át ment rajta, kettészelte, lábát fejét levágta.
Ezt is túlélte.
Bevágtam a kádba, és áramot vezettem belé.
Kimászott.
Kidobtam a dzsungel fölött.
Visszatalált...
Hordóba zártam, legurítottam a hegyről.
Él.
Nincs menekvésem tőle.
Itt van, bennem van.
Néha sikerül...
De aztán újra itt van.
Kiírtani nem lehet.
Megszabadulni tőle nem lehet.
Ha akar visszajön.
Nincs hatalmam felette...
Játszik velem.
2010. nov. 2.
Gondolat -Távolság
"Amennyiben hosszú távra tekintesz, valami csodálatos fog hamarosan megtörténni.
Amennyiben rövid vagy közepes távon nézed, valami nyűséges fog hamarosan bekövetkezni.
Ez olyan, mint a különbség aközött, ha egy gyönyörű új csillagot nézel a téli égbolton, vagy ha valóban közel vagy a szupernóvához. Ez az eltérés a pókhálón csillogó hajnali harmat szépsége valamint aközött, ha ténylegesen légy vagy."
Terry Pratchett
Hasonló szépek és kevésbé a dolgok az idő távolságában visszafelé tekintve.
Amennyiben rövid vagy közepes távon nézed, valami nyűséges fog hamarosan bekövetkezni.
Ez olyan, mint a különbség aközött, ha egy gyönyörű új csillagot nézel a téli égbolton, vagy ha valóban közel vagy a szupernóvához. Ez az eltérés a pókhálón csillogó hajnali harmat szépsége valamint aközött, ha ténylegesen légy vagy."
Terry Pratchett
Hasonló szépek és kevésbé a dolgok az idő távolságában visszafelé tekintve.
A vihar tombol
Örvénylik a táj felett
Elborult sötét fergeteg
Közeledik... nem ismer félelmet!
Pusztuljon itt minden
Legyen rommá a vidék...
Eső, mennydörgés, szélvihar
Pusztítson el mindent!
Verje le láncaidat!
Tépje le béklyóidat!
Légy újra szabad!
Légy Te is vihar!
Tépje le béklyóidat!
Légy újra szabad!
Légy Te is vihar!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)