2010. nov. 11.

Pusztaság

A Kanyon már messze hátrahagyva.
Emléke csupán távoli folt.
Előre szík, sivár vidék...
Szél koptatta, nap szítta pusztaság.


Lelkem kihajítva.
Földre dobva, felpofozva.
Belém rúgva, eltaposva.
Szívem kitépve, porba vetve...


Olykor vihar támad belül
Élő vihar, holt vihar?
Játék csupán, éber álom?
Messzi tájon tombol.


Szürke valóság.
Magány, üresség.
Álmatlanság.
Srtessz és aggodalom.

Kopár, kietlen vidék.
Száraz pusztaság.
A Kanyon messze hátrahagyva.
Emléke csupán távoli folt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése