Köszönöm Ember

Na így bízzunk meg a hálás idegenekben, aranyhalakban, jó tündérekben, dzsinekben.

Mérnöki logika

Gondoltam picit feldobom a hangulatindexet egy ilyen kis korábbi szösszenettel.

A Pokol endoterm vagy exoterm-é?

Az én Mementóm

Nemrég időutazáson vettem részt. Nem volt kockázattól és félelemtől mentes, mégis egy elkerülhetetlen kaland volt.
Ahogy elnyúltak magam mögött a kilométerek úgy haladtam napról napra vissza az időben, rohantak meg emlékek, kedvesek és gyötrőek, kínzóak és olyanok amiben örökre elveszik az ember.

Az Utolsónak lenni

Fura cím mi? :)

Haladok egy úton amit esténként egyedül teszek meg, cikáznak a gondolatok, az érzelmek, tudom,
ma billentyűre vetek nem egyet.

Random agymenés

Langyos víz. Amikor minden olyan semmilyen. Semmi változás nem történik. Megalkuvás állapota. Hiányzik belőle a küzdés, a haladás valami jobb felé. Azt sugallja, most is minden elég jó, maradj hát.

Élet-spirál-görbe vetületei: gerinc, tisztesség, erkölcs. Idő szerinti deriváltjaik pozitívan tartása (de legalább a görbe értékének egy adott szint felett tartása) negatív korrelációval van számos más, főleg materiális, anyagi  vetületre nézve. A világ pedig külső tényezők olyan szperpozícióját alkotja, melyek e hatást csak erősítik. Jelentős belső energia felhasználása révén lehet ezen hatásokon felül kerekedni. Hívjuk ezt tartásnak, küzdésnek, elvek melletti konok kitartásnak.

Eszközök. Melyeket az élet a kezünkre ad, használatukat ránk bízza. Technikai vívmányok, média, a Föld erőforrásai globálisan. Vagy fészbúk, internet, pénz az embererk szintjén. Önmagában véve egyik eszköz sem jó vagy rosz. A használatuk módja ami e minőséget befolyásolja. Tudnunk kell bánni a ránk bízott eszközökkel, és ez megkövetel bizonyos felelősséget, intelligencia szintet, tisztességet.

Meditáció. Semmire való törekvés. Agyunk teljes kikapcsolása vegetatív szintre. Soft reset. Olykor nagy szükség van rá: telítődik, új élmények, tudás csak a régiek kipucolását követően fér bele. Lehet játszadozni agyunk különböző módon való terhelésével, ezáltal elosztva a rá nehezedő globális terhelést. Ez azonban hosszú távon nem elegendő, kell a soft reset.

A hajnal

Nagy barna subában, csúcsos kalapban, batyuját vállára vetve ballagott a vándor. Egy szál száraz széna lógott szája szélén.

Hajnalodott, mikor egy magaslatra ért. Lankás dombok, legelők, szántóföldek terültek el lábai előtt. A táj mögött halványan derengett a hajnal: rózsaszínes-kékes-zöldes árnyaltban.

Megállt. Batyuját, kalapját nem vetette le, csak állt. Magába szívta a friss levegőt, és élvezte a csendet, a hajnal finom derengését. "Milyen jó itt most" - gondolta. Élvezte hát, hosszú percekig. Szemei beitták a táj szépségét, orra a friss szellő illatát. Füleinek kellemes muzsika volt a csend, mely a nyugalomból fakadt.

Úgy szemlélte ezt a varázslatos világot, mint múlandó szépséget. Mint kisgyermek a gyönyörű ajándékot, mint egy kamasz a szerelem édes ízét. Kiélvezte minden egyes percét e csodának.

Aztán elindult tovább, lefelé a magaslat túloldalán. Nagy barna csuhában, csúcsos kalapban, batyuját vállára vetve, száraz szénát rágcsálva. De szívében magával vitte e csoda egy szép darabját: a hajnal harmatcseppbe zárt emlékét.

Boldogság és békesség töltötte el.