Az idő kereke X

Az idő kereke forog, jönnek mennek a korok, a tettek szóbeszéddé majd legendává alakulnak, majd mítosszá, majd amikor a mítoszt is elfelejtik a kor visszatér.
Jól vésd eszedbe, ha a következő korban ha a rád rótt terhek, ismét olyan szinten a válladra nehezednek, hogy a halál egy tollpihéhez a kötelesség pedig egy hegy súlyához hasonul.
Majd ha szíved megkérgesedik az érzelmeid jégfal mögé zárod,
Majd ha nem számít senki és semmi, csak a cél amit felé haladnod kell,
Majd ha ezért bármit és bárkit feláldozol, mert a cél szent és sérthetetlen.
Ekkor ha szerencséd van rád ragyog egy vékony melengető fénysugár, ami megpróbálja megolvasztani a jeget.
Ha felolvadsz attól cél cél marad, de a kérdés megváltozik.

A kérdés pedig nem az lesz, hogy miért ezt az utat rendelte nekem az ezerszer elátkozott sors,
hanem, hogy mi a célod Neked azzal amit csinálsz.
Ha a motivációd felismered tiéd a világ, ha a Sorsot hibáztatod, hogy ezredszer is el kell buknod, akkor tied a sötétség.
De ne feledd, amint elkezdesz az árral szemben úszni, kihívtad a Sorsot, a tetteidért te leszel a felelős, de a körülményeken nem változtathatsz.
Szóval bármit és bárhogy teszel minden ugyanaz marad, csak ha van elég erőd nézheted más nézőpontból.
Akkor talán máshogy látod a végkifejletet.