Menedék?

Kietlen öbölben járunk, három oldalról magas hegyek negyedikről tenger határolja
 közepén egy fura formájú szikla magasodik.
"olyan mintha egy megkövült ember lenne" gondolták az arra járók vándorok.
A szikla rendíthetetlenül áll, nem fog rajta idő se időjárás.
Büszkén magasodik a kis mező felett amit magáénak érez.
Néhanapján vándorok húzták meg magukat oltalmában, majd rendszerint továbbállnak.

A szikla

Pihenésre vágyó vándorok időznek a tengerparti sziklán,
Megérkeznek kényelembe helyezik magukat, biztonságban élvezik a pillanatnyi nyugalmat, helyhez kötöttséget, állandóságot stabilitást.

Vitorlázó kövek

Fura, hogy nem jöttek még rá, egyértelmű, hogy az idegenek keze van a dologban.

http://haerdekel.blog.hu/2011/09/14/vitorlazo_kovek_rejtelye

Ellenhurrikán

Viharfelhőket nem láttam, ez csak úgy jött a semmiből. Az éppen elvonuló Hurrikánnal ellentétes irányban tombol. Az előző által hátrahagyott romtörmeléket felkapja, és odébbtaszítja. Nem hozza vissza a régi rendet, de talán egy új Rendhez teremt alapot...

Látom, érzem, tudom, hogy jön. Mi bajom lehet hát? Mit veszíthetek? Mi maradt még bennem, ami rombolható?

Felmászok hát a Sziklára, széttárom karjaimat, a közelgő vihar felé fordulok, és elkiáltom magam:
- Itt vagyok! Gyere! Ha jönnöd kell, hát gyere! És tégy velem, amit csak akarsz...