-Nem léteznek véletlenek.
-DE LÉTEZIK A ERŐ AMIT MI HALANDÓK SZABAD AKARATNAK HÍVUNK,
A VÁLASZTÁS EREJE BENNÜNK VAN, hisz ez határozza meg a cselekedeteinket.
- ismerlek, ismerek mindent és mindenkit.
Suttogta a Sors és gúnyos mosollyal az arcán eltűnt.
A jelenséget nem kísérte se villanás se ködfelhő, az alak egyszerűen már nem volt ott.
A fiatal kalandozó arcát eltorzította a tehetetlenségében érzett düh,
hirtelen rég elfelejtett energia töltötte fel ami marta, feszítette,
kínjában minden erejét beleadva a söntés asztalára csapott...
Másnap az ifjú kalandor próbára tette a véletlent, felkereste a házat ahonnan régi szerelme egy távoli királyságba költözött ahol megtalálta saját hercegét.
VálaszTörlésMondván, hogy úgyse lesz ott.
Útközben felsejlett a sors gúnyos mosolya, ennek ellenére mint régen hármat koppantott az ablakon, remélve hogy a lány anyja nyitja ki azt.
Fújt, prüszkölt, fröcskölt a véres fenevad. Cafatokra tépve, szétmarcangolva lövellte széjjel áldozata darabjait. Nincs oly bátor herceg, hős, vitéz, kalandor, ki e szörnyűséggel szembeszállna. Még a híre hallatán is eltorzult arccal, félelmetes sikollyal, felfordult gyomorral menekül ki merre lát...
VálaszTörlésA sors új fintora ez, és ezt az arcot ragaszotta a lány képére.
Uhh na ez az a post amit tudom miért írtam, és még mindig tetszik, sőt tudnám folytatni is :) de nem fogom.
VálaszTörlés