-gyertek szerelmesek, csak rajta rajta, játsszuk el, hogy van pokol.
"Hozd ki belőlem.
Fekszel velem szemben, passzívan, vársz, várod, hogy lépjek.
De nem teszem, félek, rettegek, hogy ha elkezdem nem bírok leállni.
Várom a pillanatot, hogy léphessek, várod, hogy lépjek.
Pokoli szenvedés, felgyülemlő energiák, de mi hibádzik? mi? könyörgöm, mit rontottam el?
Hisz én vagyok akire vársz akit most és itt akarsz, a holnap nem számít, csak a most, csak a MA!
Mond!! mond ki, és én megcsinálom, jóvá teszem minden hibám, minden hibád.
Nézz rám! Ne el, RÁM!
Nézz rám úgy, hogy azt lássam a Szemedben amire várok, lásd mire várok, érj hozzám úgy ami átszakítja a gátakat, a béklyót bennem és Benned...és Tiéd lesz a gyönyörök háza, te leszel testem oltára.
Minden érzékiséget, minden felgyülemlett energiát Rád szabadítok, elragad az áradat, megállíthatatlanul.
Csak ezt akarom, ez a pillanat ÖRÖKKÉ tartson Neked, láss a végtelenben és láss ott engem, mint én, hisz már egyek vagyunk.Egy test egy lélek, két szív.
Két szív ami együtt ver, nem akar megállni nem akarja, hogy vége legyen-
Csukva a szemünk mégis látjuk egymást tisztábban mint valaha.
És, ha úgy akarod, soha nem lesz vége örökké egyek leszünk."
DE HOL VAGY TE KI EZT TESZED VELEM? CSAK AZ ÁLMAIMBAN LÉTEZEL...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése