"- Kinyitnád nekem az ajtót? -kérdezte.
Roland odament, megfogta a kilincset, és az könnyedén elfordult a keze alatt.
Hideg levegő fújt ki az ajtón, olyan erős, hogy meglobogtatta hajukat, és néhány hópelyhet is hozott. Susannah látta a füvet, amely még zöld volt a zúzmara alatt, meg egy ösvényt és egy vaskerítést.
Ez lehet a Central Park. Igen az lehet; a Central Park egy másik világban, a tengely egy másik pontján talán, és nem az, ahonnan jött, de elég közel hozzá, így az időben nem találhat túl nagy különbséget.
Bár ahogy a férfi mondta, lehet mindez csak glammer.
Talán a révülés sötétje várja.
- Lehet trükk - mondta Roland, aki nyilván olvasott a gondolataiban.
- Az élet trükk, a szerelem a glammer - felelte a nő. - Talán ismét találkozunk az ösvény végén a tisztáson.
- Ahogy mondod, úgy legyen - szólt a harcos. Egyik viharvert bakancsát előrenyújtotta, a sarkát belenyomta a földbe, és meghajolt. - Isten veled, drágám!
- Isten veled, Roland. -Elfordította a fejét, mélyet sóhajtott, megindult előre.
- Várj! - kiáltotta Roland, de Susannah nem fordult hátra, nem nézett rá többé. Áthaladt az ajtón. Az rögtön bevágódott mögötte kurta, hatásvadász dörrenéssel, amelyet a férfi olyan jól ismert, amelyről álmodott is a Nyugati Tenger partján megtett sötét, lázas, magányos útján.
Gileádi Roland leült az ajtó elé, amely máris megviseltnek és jelentéktelennek tűnt. Sosem fog kinyílni többé. Arcát a tenyerébe temette. Eszébe jutott, hogy ha nem szerette volna, nem érezné magát ennyire egyedül. De bármennyire fájt, még most sem sajnálta, hogy újra megnyitotta a szívét."
Steven King -A Setét Torony
Roland odament, megfogta a kilincset, és az könnyedén elfordult a keze alatt.
Hideg levegő fújt ki az ajtón, olyan erős, hogy meglobogtatta hajukat, és néhány hópelyhet is hozott. Susannah látta a füvet, amely még zöld volt a zúzmara alatt, meg egy ösvényt és egy vaskerítést.
Ez lehet a Central Park. Igen az lehet; a Central Park egy másik világban, a tengely egy másik pontján talán, és nem az, ahonnan jött, de elég közel hozzá, így az időben nem találhat túl nagy különbséget.
Bár ahogy a férfi mondta, lehet mindez csak glammer.
Talán a révülés sötétje várja.
- Lehet trükk - mondta Roland, aki nyilván olvasott a gondolataiban.
- Az élet trükk, a szerelem a glammer - felelte a nő. - Talán ismét találkozunk az ösvény végén a tisztáson.
- Ahogy mondod, úgy legyen - szólt a harcos. Egyik viharvert bakancsát előrenyújtotta, a sarkát belenyomta a földbe, és meghajolt. - Isten veled, drágám!
- Isten veled, Roland. -Elfordította a fejét, mélyet sóhajtott, megindult előre.
- Várj! - kiáltotta Roland, de Susannah nem fordult hátra, nem nézett rá többé. Áthaladt az ajtón. Az rögtön bevágódott mögötte kurta, hatásvadász dörrenéssel, amelyet a férfi olyan jól ismert, amelyről álmodott is a Nyugati Tenger partján megtett sötét, lázas, magányos útján.
Gileádi Roland leült az ajtó elé, amely máris megviseltnek és jelentéktelennek tűnt. Sosem fog kinyílni többé. Arcát a tenyerébe temette. Eszébe jutott, hogy ha nem szerette volna, nem érezné magát ennyire egyedül. De bármennyire fájt, még most sem sajnálta, hogy újra megnyitotta a szívét."
Steven King -A Setét Torony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése