A középkorban még lovagok siettek a bajba jutott hölgyek megmentésére. Daliás férfiak fehér lovon, természetesen szőke hajjal, és szikrázó kék szemekkel...
Teltek-múltak az évek,és a sárkányok rájöttek, hogy semmi szükségük arra, hogy rinyáló királykisasszonyokat ejtsenek fogságba, a fehér paripákat pedig kivonták a közlekedési forgalomból,és a lovagokat emiatt ezentúl úriembereknek hívták...
A világ pedig elvesztett sok értéket,melyek helyébe újak léptek. (Hogy jobbak,vagy rosszabbak,az már egy másik történet...)
Napjainkban egyre ritkább az olyan ember,akinek nemcsak nem esik nehezére segíteni a másikon, de lételeme a gondoskodás. Persze nem mindenkit részesítenek egyformán ebben a kegyben, vannak,akik kifejezetten csak közeli hozzátartozóiknak adják meg ezt a törődést, de valljuk be,ez is jóval több, mint amire önzőségéből kifolyólag a legtöbb emberi lény képes.
A modern lovagok nem fehér paripán érkeznek, és csak ritkán rendelkeznek az árja fajra jellemző külső jegyekkel,ezért nehéz felismerni őket. Sajnos, ahogy a középkor varázslata eltűnt, úgy homályosult el a lovagok ereje is, és így a bajba jutott hölgyek problémáira nem mindig találnak gyógyírt. A segíteni akarás viszont a szívükbe vésődött, és higgyétek el, ez néha a legtöbb, amit az ember leánya kaphat.
Ezt tanultam ma, ettől lettem ismét több, és boldogabb.
A többit pedig bízzátok ránk,megoldjuk :)
by philoSophie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése