Az Idő Kereke

Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok.
Emlékeket hagynak maguk után, melyek lassan legendákká halványulnak, majd mítosszá.
A kerék fordul majd visszatér ugyanoda, valami persze mindig változik, de mégis ugyanaz marad,
néhányan felismerik ezt a mintát mások elmennek mellette.

Fülledt nyári éjszaka hősünk, könyököl az ablakból, frissen sodort cigarettáját szívva mereng, valami nyomasztja....

Érzett már hasonlóképpen, nyugtalan, szorongást keltő érzések ezek, amik az agyból kiindulva megtöltik a gyomrot, majd a mellkasba vándorolva nem engednek levegőhöz jutni,
nem kell eltelnie sok időnek, hogy ráébredjen az ok is majdnem ugyanaz.

Szív egy slukkot, fintorral az arcán megállapítja hogy ez szar...nem kéne, de mégis...talán ettől jobb lesz, eltereli a nyomasztó gondolatokat. 

 Figyeli a várost, csendes, nyugodt...valahol távol egy pár sétál, nevetgélnek, jól érzik magukat, nem is koncentrálva a környezetükre csak a egymásra,
félszegen egyszer-egyszer megérintik a egymást, mint akik épp most ismerkednek az érzéssel a senki nem fontosabb számukra, őt akarják.

Jobban mint az aki az ablakban mereng...és tétován várja, hogy történjen végre valami mert a bizonytalanságnál nincs rosszabb. 

Rájön, hogy a múlt sötét árnyékai kísértik, a visszatérő sötét szellemek okozzák, ez már többször is lejátszódott.

Persze nem ugyanígy, hiszen nem mindegy, hogy egy teljes értékű társ sétál a városban, vagy egy számára nagyon kedves partner. 

Mégis a kettő összekeveredik, maró egyveleget alkot, szinte egybe olvadnak az arcok, hisz a lényeg ugyanaz, talán éppen a legjobb úton halad afelé, hogy ismét elveszítsen valakit.

Tudja ez már nem lesz ugyanolyan, könnyebb lesz, már átélte, keményebb lett,

mégsem akarja, valahogy mégis szeretné, hisz a saját sorsáért csak ő a felelős ő aki nem tett meg mindent azért, hogy a másiknak jó legyen, hát jött valaki aki képes ezt akarni.

Igen...már többször fordult a kerék, egyszer tudattalanul, egyszer tudatosan hagyta elveszni

azt akit nem szabadott volna,

most....most teljes mértékben tudatában van vele, hogy mit csinált és miért csúsztak ki a szálak a kezei közül,  ott az a nyomasztó érzés, a veszteség lehetőségének érzése, de nem tesz semmit, hisz most biztos benne a lánynak jobb.

Szív egy utolsót az éjszakába pöcköli a csikket. 

Majd beül a gép elé, és megpróbálja kiadni magából a nyomorát, közben azon gondolkozik bárcsak ne tudná milyen érzés ez.