Ijedtében nem tudta, mitévő legyen. Mozdulatlanná dermedt, lábai a földbe gyökereztek. A lény ott állt előtte, szőrös, fekete ízelt lábaival... És őt figyelte. Ugrásra készen. Nem volt nagyobb néhány centiméternél, de egyetlen mozdulata elegendő lett volna, egy spontán szívrohamhoz.
A feszült, dermedt csendben, míg egymást figyelték, végigsiklott fejében a gondolat, hogy itt a vég. A keze ügyébe lévő könyvet már azelőtt hozzá vágta... Illetve ijedten hajította irányába, de az célt tévesztett. A partvis az előszoba másik sarkába volt a falnak támasztva, így az a lehetőség nem jöhetett szóba.
Abban a pillanatban megszólították. Hirtelen meglepő volt hallani a szavakat, de aztán ráébredt, hogy ez csak az ijedtség által okozott rövidzárlat miatt történt. Korábban felöltötte már szkafanderét, így rádiója a fülén volt, azon keresztül szólították:
"...lassan, óvatosan. Csak semmi hirtelen mozdulat. Ha hallasz engem válaszolj!"
"Igen... vagyis... ismételd meg kérlek!" - suttogta az adóvevőbe alig hallhatóan.
"Balra mögötted található a konyha. Kezdj el hátrálni lassan óvatosan. Ha látja rajtad az ijedtséget, támadni fog. Érted amit mondok?"
"Értem."
Nagyon lassan, kezeit maga előtt tartva megtett egy lépést hátra. Majd még egyet. A lény figyelte, de nem mozdult. A harmadik lépésnél csáprágói, és első pár ízelt lába megrendült, de semmi fenyegető mozdulatot nem tett.
"Most! Gyorsan ugorj, és reteszeld be az ajtót!" - mondta a hang a rádión keresztül.
Így is tett. Az adrenalin már percekkel azelőtt elöntötte teste minden szegletét, így nem volt nehéz követnie az utasítást. Az ajtó, mint az ágyú dörrenése, úgy vágódott be mögötte. A retesz úgy csattant, mintha egy fegyvert húztak volna fel, tárazást követően. Pár lépést hátrált az ajtótól. Majd felkapott egy serpenyőt, és egy konyharuhát, biztos ami biztos, ha a lény esetleg követné az ajtó vagy a fal valamely repedésén át.
"Bent vagyok." - mondta ziháltan.
"Leráztad?" - kérdezte a másik.
"Azt hiszem."
"Rendben. A többieket már evakuáltuk. Biztonságban vannak a fedélzeten. Most jól figyelj rám, mert nincs sok időnk. Gyorsan kell cselekedned."
"Mit tegyek?" - kérdezte, még mindig zihálva.
"A sütő alatt található a háztartási plutónium, és az élesítő szerkezet. Minden konyha kötelező tartozéka, pont az ilyen esetekre. Vedd magadhoz, és ugorj be a hűtőbe. Igyekezz! A többit majd elmondom, ha biztonságban vagy."
A lány lehajolt, kihúzta a keskeny fiókot, és kivette a kis fémdobozt. A kezei remegtek, majdnem leejtette, de végül az utolsó pillanatban elkapta, mielőtt hatalmas zajjal a padlóhoz csapódott volna. A hűtő a sütővel szemben volt. Felcsapta a hűtőajtót, őrületes sebességgel kirángatta a polcokat, és a padlóra dobta őket, a rajtuk lévő élelmiszerrel együtt. Amelyik nyolclábú ezidáig nem észlelte jelenlétét, erre a zajra biztosan felfigyelt. Amint elegendőnek ítélte a felszabadult helyett, gyorsan beugrott a hűtőszekrénybe, és magára rántotta az ajtaját.
"Jelentem, a hűtőszekrényben vagyok" - üzente rádióján keresztül a másiknak, levegőt kapkodva
"Ügyes kislány. Be tudod élesíteni a háztartási plutónium bombát?"
"Igen, korábban is csináltam ilyet."
"Rendben. Állítsd az időzítőt 10 másodpercre. Élesítsd, hajítsd ki, és katapultálj."
Felnyitotta a dobozt. Kivette az üvegcsét, amiben a plutónium, és sugárzás elleni védőfolyadék volt. Az üvegcse száját a szerkezeten erre kialakított kerek nyílásba csúsztatta, és elfordította 30 fokkal jobbra. A plutónium belecsusszant a szerkezet belsejébe. Ezt követően beállította az időzítőt, 15 másodpercre, hogy maradjon elegendő ideje, biztos ami biztos. Mielőtt élesítette volna, meggyőződött róla, hogy ebben a hűtőszerkény-típusban is a leolvasztó gomb mellett található-e a katapult gomb. Ott találta, ahol a második generációs LEHEL hűtőszekrények idejében bevezetett csillagközi szabvány szerint lennie kell.
Megnyomta a nagy piros gombot, felcsapta a hűtőszekrény ajtaját, kihajította a bombát, magára csapta az ajtót, és tenyerével rácsapott a katapult gombra. Hatalmas robajjal kirobbant a hűtőszekrénnyel együtt a konyha falán. A bomba a konyha padlójára zuhant, és csipogva számlálta a robbanásig hátralévő másodperceket: 12, ... 11, ... 10, ... 9, ... 8, ... 7, ... 6, ... 5, ... 4, ... 3, ... 2, ... 1,
*** FOLYT.KÖV ***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése