Reaktiváció

W ügynök hazatér kozmikus utazásából.

(zene)

Űrhajója kilép a hipertér ugrásból. A gravitációs térképen egy apró, jelentéktelen csillag jelenik meg, és a körülötte keringő égitestek. A galaxis távol eső sarkában jár, félreeső helyen, de mégis, számára ez a legkedvesebb csillagrendszer: itt található szülőbolygója.
 W ügynök ujjaival jeleket ír le, melynek hatására aktiválódik az antigravitációs hajtómű, és a hajó elindul a csillag irányába. Elhalad egy sötétkék bolygó mellett, melynek holdjai fekete árnyékot vetnek felszínére.

 

Ezután egy óriási, gyűrűvel rendelkező bolygó felé közelít. A gyűrűrendszer páratlan látványt nyújt: mint milliónyi színes cérnaszál, úgy öleli körül a gázbolygót. A következő pillanatban W ügynök megpillantja közvetlenül a gyűrűrendszer alatt úticélját: azt a csodálatos világoskék üveggolyót, az otthonát.

Maga mögött hagyja az óriásbolygót, és közelít otthona felé. A világoskék üveggolyó egyre nagyobb és nagyobb lesz, míg végül kirajzolódik egyetlen kísérője is. A bolygó színe világoskékből tarkába vált: az egész bolygót hófehér, örvénylő, szerteszét kavargó felhőrendszer borítja, a felhők alól előtűnik a hatalmas óceánok tengerkékje, és a kontinensek barnás-zöldes szőnyege.

Lelassítja hajtóművét, hogy alaposabban szemügyre vegye a bolygó kísérőjének innenső oldalát. Tudja jól, hogy lentről ez a fele a kísérőnek sosem látszik, mindig ellenkező oldalát fordítja társa felé.

Itt az ideje aktiválni a lopakodó pajzsot. Ki tudja milyen elvetemült védelmi rendszert szereltek fel az elmúlt időkben távolléte alatt, nem hiányzik hogy hajója, ez a különleges darab, egy kósza nukleáris (vagy egyéb) rakéta áldozatává váljon. A hold, majd az anyabolygó gravitációs mezejét felhasználva geocentrikus pályára áll.

A látvány lenyűgöző... Úgy fordítja a hajót, hogy a látómező egészét a bolygó felszíne tegye ki. Egy óceán felett siklik éppen, mely fölött félelmetes ciklon van kialakulóban. A ciklon után egy óriási kontinens tagolt partvonala látszik. Lassan átkúszik az éjszakai oldalra, ahol narancssárga szentjánosbogarakként alszanak a városok. Ujjával a száz meg száz város egyikének irányába bök: "az lesz az".

A pilótaablak egy téglalapnyi részén a kép elkezd közelíteni a város felé. Szövevényes úthálózat válik egyre kivehetőbbé, felismerhetőbbé, az éjszakai lámpák fénye által. Ujjaival párszor még bök a megfelelő irányba, vagy azt odébb húzva pozíciót vált, végül egy téglalap alaprajzú épület körvonala rajzolódik ki előtte. A kép hirtelen vöröses árnyalatúvá vált, minek hatására az épületben tartózkodó élőlények helyzete pontosan kirajzolódik. Az egyik ilyen folt zölden kezd el villogni. W rátapint ujjával és...

Újból átveszi az irányítást az itthagyott test felett.