Evakuálás II

Mindeközben W ügynök a város felett tartózkodott járművével. A transportot már elindította korábban, fedélzetén a kimenekített emberekkel. Feszülten figyelt. Nem tudta pontosan bemérni a másik helyzetét, de biztos volt benne, hogy a hűtőszekrényben biztonságban van. A LEHEL szabány óta jeladót is telepítettek minden hűtőszekrénybe, így a robbanást követően nem lesz nehéz megtalálnia őt. Eltelt már vagy fél perc, legutóbbi rádióüzenet óta. Lassan aggódni kezdett, amikor is ...

Hirtelen vakító fény villant. A hőhullám még azelőtt elkezdte iszonyatos hővel perzselni az épületeket, fákat, növényeket, járműveket, és az utcai tárgyakat, hogy a gombafelhő emelkedni kezdett volna. Eltelt jó 10-12 másodperc, mire a lökéshullám elérte hajóját. A sugárvédőpajzsot már korábban aktiválta, így kárt nem tehetett benne, sem az utasában, sem a műszereiben. Viszont egy hatalmas légörvény erejével taszította odébb hirtelen többszáz méterrel a levegőben. Mire stabilizálni tudta a hajó helyzetét, a város már izzott, égett, és romokban hevert. A sugárzás azonnal megölt minden élőlényt a robbanás több kilóméternyi körzetében, a lökéshullám pedig szanaszét repített minden tárgyat és épületet, miután apró darabokra szaggatta azokat.

A hűtőszekrényt katapultálást követően még röptében érte a lökéshullám. A lány a földbecsapódást várta, ekkora löketre nem számított. A mélyhűtőrekesz mögé épített ejtőernyő rögtön kinyílt, de azon nyomban szét is égett a nukleáris hőben. Jó fél percnyi ballisztikus pályán való repülést követően ért földet. Hogy hova csapódott, annak már nem volt jelentősége: az egész város romokba dőlt rádióaktív pokollá vált. Ennek ellenére a földetérés nem volt kimondottan kellemesnek mondható. Bármennyire is sajgott a háta, és bármennyire is kényelmetlen volt, tudta hogy nem szabad mozdulnia, az ajtót kinyitnia pedég még annyira sem. így tehát várt, összekuporodva.

"kkphrzkkphkhh... krmphzphphzrmph" - szólalt meg a rádió a fülén.
"Nem értem, ismételje meg!"
"kkrphhzpmp...úl...khzphmzzzhpkrpmh..ás...khzmp" - majd kisvártatva:
"khzmkhzmp .. engem? .. phzkphzmphzhzhkphmph ... vétel!"
"Ismételd meg, nem értettem!"
"kphzpm ... túl nagy ... kphzmphmph ... a sugárzás."

Hirtelen hatalmas robaj hallatszott. A lány nem igazán tudta mire vélni, hiszen a robbanás zaja már korábban elült és itt már minden elpusztult, amit egyáltalán el lehetett pusztítani. Nemsokára egy újabb, és egy újabb robaj hallatszott. A negyedik egészen közelről... Nem is robbanás volt ez, hanem valami egészen más. Hosszan tartó, zúgó, morajló, földet remgetető, szűnni nem akaró zaj.

"khzmphkz ... hallasz?"
"Igen. Mi történt?"
" ... Nem tudom .. khzmpkph ... pontosan. Próbálom ... khmzpmhpmzh ... felkutatni a helyzeteted. Úristen! khzhzkphphphmh ... "
"Mi volt az?" - kérdezte a lány, de nem kapott választ.
"W ügynök, jelentkezz!" ... "Minden rendben?" ... "Jelentkezz, vétel!"
"khpmhph ... egy új létforma khzkphphzmph ... en! ... khzmphkrzhkmph"
"Tessék?"
"... kpzhmpzh ... Egy új létforma ... van megszületőben! ... krhzrhzmphhph"

*** FOLYT.KÖV ***