Kérdem én, a mai valóságban a jámborság erény-e vagy a múltból megmaradt csökevény…lelki gyengeség, az akarat hiánya?
Tisztelendő-e a törtető, aki mindenen és mindenkin átgázolva érvényesíti akaratát/érdekeit, módszerek tekintetében nem választjuk el, a szemből támadót/letiprót a sekélyesen ismert, de idealizált és mézesmázosan mosolygó hátulról hálót szövőtől/kést döfőtől.
Tisztelhető-e az aki önön akaratát, valamiféle belátásból, mondjuk a nagyobb cél érdekében, vagy a jövőbe vetett hit miatt, hagyja eltiporni, elveszni mások akarata mögött/alatt.
Van-e a jámbor embereknek érvényesülése ebben a világban, vagy esetleg az élet farkasai mosollyal az arcukkal átgázolnak rajtuk, mivel nekik lényegtelenek a jámborok kik kevesebb akarattal rendelkeznek, valamiféle általa se teljesen értett bizalom és naivitás miatt.
Tudja-e a „farkas”, hogy mit csinál, vagy számára ez természetes életforma,
a jámbor a gyenge az életre alkalmatlan?
Erős-e a jámbor és gyenge a törtető?
Kövessük az evolúciót, ez esetben milyen lesz a jövő, a törtetők jövője….
