Gondolat

Rosszkor rossz helyen.
Vannak találkozások amiben lehetne jövő, viszont valahogy mindig rosszkor rossz helyen történnek meg.

Ez lehet sorsszerű, vagy véletlen is. Ilyenkor reménykedhetsz, hogy talán így van megírva és így jó, vagy pont az ellenkezőjében, hogy lehet hogy nem így van megírva és egyszer eljön a jó hely és a jó idő.

Mivel az ember reményt táplálja és hisz a sorsban, soha nem fektetek kellő energiát, aktuális éleslátást a dolgokba, inkább sodródik az árral, és amikor már rájössz mit kellett volna tenned…már késő.
Rám különösen jellemző, (főleg azóta, hogy kiskoromban elvittek) észreveszem én a fontos dolgokat, csak utólag, tudom én mit kellett volna tenni, csak utólag.
Ezek után elkezdem emészteni magamat, persze mindig teljesen fölöslegesen, hiszen a múlt azért van, hogy tanulj belőle, nem pedig azért, hogy változtass rajta (amit különben is a mai technológiával még nem lehet ;) majd egyszer).


És itt jön a béklyó gondolata. Valahogy, valamikor rám került.
Én felelőség tudatnak és lelkiismeretnek becézem. Most őket tudom hibáztatni azért mert a közelmúltban két emberi lénytől kerültem távolabb mint kellett volna.

Egyes számú emberi lény, ha rajtam múlik végleg szem elől veszítem, mivel tudom, hogy el akart menni mert nem volt neki elég a kemény réteg.
Én pedig amikor már kezdtem felfogni, hogy rossz amit csinálok, megpróbáltam széthasadni, de már késő volt, talán mert nem is akartam igazán.
(ez az a probléma amin már kizárólag okulás céljából érdemes merengeni, konklúzió: ne hidd, hogy nem fontosak a gondolataid, a másik igenis kíváncsi rá, és ha nem osztod meg vele, szárnyakat növeszt és elrepül, te pedig ott maradsz félig kibontott összetört szárnyakkal)

Kettes emberi lénynek hihetetlen mód hálás vagyok, mindazért amivel sikerült kirántania a saját kis szarosgödrömből és kinyitott egy olyan ajtót amit már rég bezártam nem tudva, hogy olyan dolgok rejlenek ott amire szükségem van.
Ezzel viszont óvhatatlanul is olyan folyamatot indított el ami függővé tett. Az ilyen fajta függőség viszont megint olyan dolog amit nem tudok hova tenni félek összekeveredik más dolgokkal, amikkel nem kéne.
Ami még nehéz, a tudat, hogy nem akarsz senki terhére lenni, mellette szükséged van a másik közelségére….szeretnéd, hogy ne egyoldalú legyen az adok-kapok játék, akarod, hogy a másik is kapjon tőled valamit, de neki nincs rád szüksége.

Na ezzel nem tudok mit csinálni.
ELEGEM VAN BELŐLE, HOGY MÁSOK ALÁ RENDELJEM MAGAM!
És jön a béklyó…MOST JÓ EMBER VAGY NE AKARJ MEGVÁLTOZNI.
BOLDOG AKAROK LENNI NEM JÓ!
A JÓSÁG VEZET A BOLDOGSÁGHOZ.
NA PERSZE…
Szépen meghúzódni a háttérben, megfogadni a tanácsokat, saját erőből letépni a béklyókat, nem függni mástól, ez most a cél, nehéz de sajnos eddig az élet csak keményített,.
Erőt nem adott, erő kell és fantázia, a keménység pedig csak arra jó, hogy elrejtse azt ami fontos és hogy bírd az ütéseket.