Szemüveg v2.0

Itt vagyok a fején. Az orrára, fülére támaszkodván. Amerre néz, arra nézek én is. Amit lát, azt látom én is.

Egy italozó a pincében: füst, zene, üres, félig üres és félig teli poharak, jókedv, mulatás, és egyben felejtés, ami körülvesz.

Azt veszem észre, hogy egyszercsak levesz, összecsuk, és a zsebébe rak. Jól ismerem ezt a helyet: a kabátja belső zsebe ez. Sötét van.

Rövid idő elteltével hirtelen vakító fehér fény... Kiáltani, mozdulni nem bírok. Átjár a félelem, és a borzongás...

Egyszercsak alakok jelennek meg a fényben. Alacsonyak, hatalmas fejük van. Felém közelíenek... Uramistem! Mik ezek? Mit akarnak tőőlem? Közelebb érnek, meglátom hatalmas fekete szemüket. Nem evilági tekintet... Körbeállnak...

Innentől sötétség. Következő dolog, amire emlékszem, hogy ugyanazon a helyen, ugyanazon emberek társaságában, előkotor zsebe mélyéről... De már nem ugyanaz a szemüveg vagyok, mint mikor eltett... Valami borzalmas dolgot éltem át, de képtelen vagyok emlékezni, hogy mit...