"…Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagykönyvbe.
- Arnold, Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
- Frederick, Majorie: leány, védőszentje: Cecilia.
- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük… adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
- Éppen azért – mosolyog az Úr. – Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
- De lesz hozzá elég türelme? – kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba, és az elkeseredésbe. Ha túl esik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel… Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az öntudat, és függetlenség, amely oly ritka és szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
- De Uram, talán nem is hisz benned!
Az Úr elmosolyodik.
- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod.
- Önzé-és? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat.
- Ha nem tud néha elszakadni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket… Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy „mama”, csodát fog átélni és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen a fa vagy naplemente, olyannak fogja látni teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, amilyennek én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, mint hogy mellette állok.
- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és a tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
- Elég, ha adunk neki egy tükröt."
Szép. Mifelénk úgy is mondják: odabasz. És jó az időzítés is. Ezt most megköszönöm H ügynöknek.
VálaszTörlésIgazán nagyon szívesen. Kicsit már baszta az arcom a sok depis post, gondoltam frissítek.
VálaszTörlésEz nem annyira depis, csak picit :)
VálaszTörlésbtw: karrigennek látszódhatnának a szárnyai ^^
"picit depis" igen bizonyára, esetleg ha kifejtenéd...
VálaszTörlés(kerrigan "szárnyai" azért nem is látszódnak, mivelhogy végül nem az angyal témára kerestem képet, pont azért mert nyilván mindenki valami angyalt rakna ki, én viszont én vagyok és ez így sokkal jobb)
Még ha picit is?
VálaszTörlésMert nem életvidám, húúú de fasza, szivárvány, minden ebben a postban.
Hanem inkább tanító jellegű, miért is vannak fos dolgok az életben megmagyarázó bölcsességesség.
Szval ez olyan, hogy húú a picsába, fos, de ez van.
VálaszTörlésMész tovább a térdig érő hígszarban, elfogadod hogy ez a te harcod, és próbálod legyőzni a nehézségeket.
Ettől leszel több mint az átlag, lehet ezért nehezebb neked mert több vagy (nem mert kicsi), mert nem zuhansz magadba teljesen és keseregsz a saját balsorsodon, hanem mert lebeg egy cél valahol messze a szemed előtt és a pofonok után kihúzod magad és tovább tartasz afelé. -.-
Roger?
Sajnálom, hogy így látod, ez némi csalódás nekem. Mert ez a post valójában tele van szeretettel és odaadással. No mindegy, nyilván mindenki másképp lát pl egy festményt is...
VálaszTörlésNyugi átjött :) és a fenti dolgokra azért nagyon kevesek képesek szeretet nélkül.
VálaszTörlésEttől függetlenül az ideális világképemben nem szenvedés árán lesz valakiből több-jobb ember. sajnos az csak egy illúzió.