Gondoltál már arra, hogy ha egyszercsak meghalnál, kinek hiányoznál? Ki az, aki távozásod hírének hallatán csak legyint, és ki az, kinek kínzó fájdalom markol torkába, szívébe, ha rád gondol?
Nem tudhatod. Nem tudhatod igazán sohasem. Nem tudhatod, ki szeret igazán, mélyen, csendesen, és ki csak a felszínen, érdekből.
Nem tudhatod akkor sem, ha távozván zokogni látod, de akkor sem, ha arca rezzenéstelen marad. Előbbi lehet hogy saját magát síratja önzésből, a hiányod okán őt magát ért veszteség miatt. Utóbbi viszont egy életen át hordozza majd emlékedet legbelül, bármerre is jár a világban, egy darabkád vele lesz útja során végig.
Rájuk gondolj, mikor halni kívánsz, és őértük maradj itt igazán. És amíg itt vagy, ez alapján sorolj másokat barátnak, vagy közömbösnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése